Mit is jelent ez számomra? Azt jelenti: csak ki kell mozdulni a szobából, kilépni az utcára, elsétálni a legközelebbi nyugodt, tisztább levegőjű, zajmentesebb helyre. Lehet ez erdő, domb, völgy, liget, vagy egyszerűen a lakott terület széle. Mindegy hová indulunk, csak menjünk ki a szabadba! Az akarat legyen meg, amivel legyőzzük a lustaságot, engedjétek meg, hogy ideszúrjak egy idézetet kedvenc sportolómtól ( vagy kétszáz kedvencem van :) )
„Merjetek nagyot álmodni! Higgyétek el, én is szeretek lustálkodni, de ez azért fontos, mert az embernek így újra lesz mit legyőznie!”
Legyőzve a lustaságot máris sokkal jobban érezhetjük magunkat! :)
2011 meghozta a lehetőséget számomra a hegymászásra is. Érdekes dolog ez egy alföldi manusznak! :)
Nyáron nekivágtunk a Tátrának, legyőztem a tériszonyt, amitől féltem hogy esetleg elkap.
Sikeres mászás 2400 méter fölé (Furkota-csúcs), s jöhet a következő!
Egy hónappal később megtámadtuk az Alpokat! Célunk a 3250 méteres magasságban lévő Ankogel csúcsa, melyet röviden fogalmazva, nagyon nehezen hódítottunk meg, közel 40 kilométert megtettünk oda-vissza. A túrákat kielemezve, átgondolva a további terveket, fogalmazódott meg bennem, illetve vert gyökeret az a gondolat, hogy edzeni, felkészülni kell a következő, még keményebb hegymászásra, túrára.
Mert a sikerhez elengedhetetlen a felkészülés!
Most térnék vissza a kezdeti gondolatsorokra: motivációra van szükség mindenhez!
Ha semmi motivációt nem találunk az élethez, akkor jön a depresszió, lustaság, levertség, betegség.
Ne hagyjuk el magunkat sem tizenévesen, sem pedig ötvenhez közeledvén, de azon túl sem!
Példát láttam a Tátrában, mikor lihegve, pihegve megálltunk 2200 méter magasságában hogy kicsit összeszedjük magunkat. Két idősebb túrázó bácsi előzött meg bennünket, éppen csak azért álltak meg, hogy pár szót váltsunk magyarul, hát kicsi büszkeséggel mondták el, hogy 70 éven felül vannak (72 és 75), majd nem kis megalázással hagytak faképnél bennünket :)
Ez is sokszor megfordul a fejemben, hogy a sportmúltból nem lehet építkezni a testünknek, csak a lelkünk tud erőt meríteni belőle.
A sport bármilyen formáját értékelnünk kell, de fontosnak tartom a szabad levegőn végzett mozgás elengedhetetlen szükségességét! Nem elég a szoba oxigénjét elfogyasztva lihegni, és az oxigénhiányos levegőben tompuló aggyal elégedetten bólogatni a tükörbe, igen ez jól esett! Volt idő, mikor 100 métert is autóval tettem meg, pedig sportoltam is. Most ha tehetem akár egy órát is gyalogolok inkább, és szereztem jó hátizsákot, hogy ne a nejlonszatyrot kelljen cipelnem. Mellékesen hátizsák. Csak annyit róla, hogy az iskolatáskának is használt zsákokkal próbaképp sétálgattam, közel két óra után a hátam is, a vállam is kikészült, rossz súlyelosztás, kényelmetlen viselet. Jó minőségű hátizsákkal, jól elosztva a dolgokat benne, akár hajnaltól estig lehet vele sétálgatni, persze nem megfeledkezve az energia és a folyadék pótlásáról :)
Kezdő bejegyzésemet befejezvén, irány egy kis kocogás a szitáló esőben, ami egyáltalán nem zavaró! Ami veszélyes lehetne a nagy szél, de nem mozdul a levegő, így indulok :)
